A harmadik hétnél tart a htk01, az első magyar kurzus a konnektivizmusról.

Amikor kb. két hónapja először tévedtem a kurzus oldalára, átnéztem de elfeledkeztem róla. Kicsit később megérett a gondolat, és visszatértem az oldalra. Már csak néhány nap volt hátra a kurzus elejéig, és sokáig töprengtem rajta, belevágjak-e? A csábító bevezető nagyon is világosan tudtomra adta ugyanis, hogy ez nem az a munkahelyi angolkurzus, ahova anno be szoktam ülni, mert ott legalább nem csörgött a telefon. Ezt úgy nem lehet, nem érdemes csinálni. Aztán a néhány aktuális határidős munka ellenére úgy döntöttem regisztrálok, majd csak sikerül valahogy.

Tegnap este érkezett el az a pillanat, hogy visszaolvassam és -nézzem a történteket, az előtt csak passzívan és felületesen figyeltem, hogy történnek a dolgok. Hát ezt a két hetet nem lesz egyszerű behozni, de megpróbálom.

A harmadik hét témaindítóját azzal kezdi Kulcsi és PP, hogy írjuk meg mi motivál bennünket a harmadik héten. Hát engem legfőképpen az a hatalmas mennyiségű tartalom, ami a témákban két hét alatt felgyülemlett. Ezen kívül a napi reflexiók. Lehet, hogy valakinek - mint mondjátok - most, a harmadik héten esik vissza a lelkesedése és, lendülete, nálam fordított a helyzet. (Holnapra nem lesz kész a szlovák-osztrák i...... program (nem írhatom ki:) befejező adatcsomagja.)

Blogbejegyzés lesz. Kettő. Kis konnektivizmus témaböngészés, olvasgatás két gyermekaltatás között, aztán majd holnap dolgozom.

Lehet, hogy a hat hét alatt összegyűlő tartalmon hosszabb idő alatt rágom át majd magam, és a lemaradozók között leszek. De most eljött az ideje annak, hogy aktívan bekapcsolódjak.